Amikor valaki keresi a saját útját, belevág az önismeret és fejlődés rögös folyamatába, akkor gyakran, hogy nem is tudja mire vállalkozik.
Emiatt pedig a természetes módon előforduló hullámvölgyek, esetleges elakadások, vagy épp a belső, vagy külső csalódások, negatív visszajelzések könnyen megakaszthatják a folyamatot.
Megijedhetünk az elért változástól éppúgy, mint a nem várt következményektől. Az erre való felkészülésben két dolog tud segíteni. Az egyikről fogok ma mesélni, a másikról később.
Az elsőként említett nem más, mint, hogy tanuljunk meg okulni a nehézségekből, értsük meg miért történt velünk és legfontosabb, vegyük észre mit tanultunk belőle.
Ebben segít az adj okot a fájdalomnak módszer
A másik egyébként a felkészülés a megváltozott életre, személyedre, annak minden vonzatával együtt, de erről majd máskor!
A te utad folyamatában – a korábbi blog bejegyzések, vagy a facebook oldalam és az Én utam csoportomban az élő adásokban – már több témával is foglalkozunk amikor ehhez a részhez értünk. Viszont, ha ezeket nem láttad, akkor is van értelme elolvasnod a lentieket, főleg, ha már úton vagy, mert nehéz szituációkban mindannyian voltunk azt gondolom.
Kérlek gondolj vissza az önismereti első lépéseidre, a fejlődésed kezdeni idejére, vagy arra az időszakra, amikor még nem a mostani nézőpontból láttad az eseményeket.
Ugye előfordult, hogy amikor valami rossz dolog történt vele, valami negatív hatás ért, akkor automatikusan elkezdtél mindenki mást, a világot, a sorsot hibáztatni, csak magadban nem kerested az események okát.
Aztán biztosan olyan is történt veled, hogy az előző hasonló események, konfliktus, probléma újra és újra felmerült az életedben és nem is értetted miért kerültél megint ugyanolyan helyzetbe?
Ha ezek igazad rád, akkor „jó helyen vagy”.
Mert most megmutatom, hogyan tudod elkerülni a hibáztatást, és azt is, hogy újra és újra ”megkapd” az élettől ugyanazt a leckét.
Ha követted a Te utad adásokat, akkor ott már beszéltünk arról miért olyan fontos, hogy megismerd önmagad, milyen vagy, hogy működsz, mire építkezhetsz, vagyis, hogy az önismereted fejleszd. Elárulom, ez a téma is elősegíti ezt.
Majd arról is volt szó – és blog bejegyzésként is találkozhatsz ezekkel a témákkal –, hogy a fejlődési úton való elinduláshoz vagyis a változáshoz hányféleképpen viszonyulhatunk, mi ad rá okot, és milyen szinten élhetjük meg a változást, végül arról is, hogy mi tart benne a félelem körébe, és abból hogyan tudunk kilépni.
Ezek mind azt segítik elő, hogy elindulj a változás útján, mégpedig úgy segítik, hogy a sokszor félelmetes változást hozza közelebb, barátságosabbá, érthetőbbé, jobban a sajátunkká teszi.
Most pedig azt nézzük meg, hogy ha már megtörtént a nehéz, fájdalmas, kemény, negatív szituáció, akkor abból hogyan tudsz úgy továbblépni, hogy nem csak a negatív hatását viszed tovább magaddal, hanem más módon is tudsz ránézni.
Az Én utam csoportban beszélgettünk arról, ki hogyan reagál a változásra, vagy az azt kiváltó dolgokra, esetleg ő maga indítja el a változást.
Sokan mondtátok, hogy reaktívan, azaz utólag reagáltok arra, ami valamilyen változást indít el bennetek, sőt még akkor is inkább elfordulnátok a változástól (és persze attól a helyzettől, amibe a változtatás bele akar kényszeríteni).
Nagyon leegyszerűsítve ezt a típusú működést, megvártjátok, amíg beüt a sz*r.
Elnézést, hogy kicsit rondán fogalmazok, de ez van, ilyenek vagyunk. Én is hajlamos voltam és néha még vagyok is a nem szeretem területeken.
Nincs ezzel baj – illetve van, mert ez fájdalmasabb, de erről majd máskor. De el lehet fogadni, vagy legalább tudomásul venni, hogy most így működsz.
Viszont akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ha megvárod, amíg beüt a nehéz szituáció, probléma, akkor annak következményeit, hatását is el kell viselned. Márpedig ezek a hatások sokszor nehezek, fájdalmasak, visszavethetnek és letörhetnek.
Ezért is nagyon fontos, hogy ebből a rosszból hogyan tudunk építkezni, tovább haladni ahelyett, hogy beleragadjunk ebbe a negatív érzésvilágba.
Hogy ne letörjön, mélyen lehúzzon, benne maradj egy rossz hangulatba, esetleg depresszióba, hanem ha már megtörtént a „baj”, találjuk meg az értelmét, a hasznát!
Mert mindennek van értelme, mindenből lehet tanulni, még a legrosszabból is, majd látod a példát.
Nem azért kell ezt megtanulni, hogy legközelebb is kivárd, amíg beüt a ménykő, a rossz és utána tanulj belőle (bár ha így lesz, legalább tudod már hogy csináld).
Hanem azért tanulj belőle, hogy legközelebb megúszd a fájdalmat!
Photo by Dương Nhân from Pexels