Adj értelmet a fájdalomnak

Amikor valaki keresi a saját útját, belevág az önismeret és fejlődés rögös folyamatába, akkor gyakran, hogy nem is tudja mire vállalkozik.

Emiatt pedig a természetes módon előforduló hullámvölgyek, esetleges elakadások, vagy épp a belső, vagy külső csalódások, negatív visszajelzések könnyen megakaszthatják a folyamatot.

Megijedhetünk az elért változástól éppúgy, mint a nem várt következményektől. Az erre való felkészülésben két dolog tud segíteni. Az egyikről fogok ma mesélni, a másikról később.

Az elsőként említett nem más, mint, hogy tanuljunk meg okulni a nehézségekből, értsük meg miért történt velünk és legfontosabb, vegyük észre mit tanultunk belőle.

Ebben segít az adj okot a fájdalomnak módszer

A másik egyébként a felkészülés a megváltozott életre, személyedre, annak minden vonzatával együtt, de erről majd máskor!

A te utad folyamatában – a korábbi blog bejegyzések, vagy a facebook oldalam és az Én utam csoportomban az élő adásokban – már több témával is foglalkozunk amikor ehhez a részhez értünk. Viszont, ha ezeket nem láttad, akkor is van értelme elolvasnod a lentieket, főleg, ha már úton vagy, mert nehéz szituációkban mindannyian voltunk azt gondolom.

Kérlek gondolj vissza az önismereti első lépéseidre, a fejlődésed kezdeni idejére, vagy arra az időszakra, amikor még nem a mostani nézőpontból láttad az eseményeket.

Ugye előfordult, hogy amikor valami rossz dolog történt vele, valami negatív hatás ért, akkor automatikusan elkezdtél mindenki mást, a világot, a sorsot hibáztatni, csak magadban nem kerested az események okát.

Aztán biztosan olyan is történt veled, hogy az előző hasonló események, konfliktus, probléma újra és újra felmerült az életedben és nem is értetted miért kerültél megint ugyanolyan helyzetbe?

Ha ezek igazad rád, akkor „jó helyen vagy”.

Mert most megmutatom, hogyan tudod elkerülni a hibáztatást, és azt is, hogy újra és újra ”megkapd” az élettől ugyanazt a leckét.

Ha követted a Te utad adásokat, akkor ott már beszéltünk arról miért olyan fontos, hogy megismerd önmagad, milyen vagy, hogy működsz, mire építkezhetsz, vagyis, hogy az önismereted fejleszd. Elárulom, ez a téma is elősegíti ezt.

Majd arról is volt szó – és blog bejegyzésként is találkozhatsz ezekkel a témákkal –, hogy a fejlődési úton való elinduláshoz vagyis a változáshoz hányféleképpen viszonyulhatunk, mi ad rá okot, és milyen szinten élhetjük meg a változást, végül arról is, hogy mi tart benne a félelem körébe, és abból hogyan tudunk kilépni.

Ezek mind azt segítik elő, hogy elindulj a változás útján, mégpedig úgy segítik, hogy a sokszor félelmetes változást hozza közelebb, barátságosabbá, érthetőbbé, jobban a sajátunkká teszi.

Most pedig azt nézzük meg, hogy ha már megtörtént a nehéz, fájdalmas, kemény, negatív szituáció, akkor abból hogyan tudsz úgy továbblépni, hogy nem csak a negatív hatását viszed tovább magaddal, hanem más módon is tudsz ránézni.

Az Én utam csoportban beszélgettünk arról, ki hogyan reagál a változásra, vagy az azt kiváltó dolgokra, esetleg ő maga indítja el a változást.

Sokan mondtátok, hogy reaktívan, azaz utólag reagáltok arra, ami valamilyen változást indít el bennetek, sőt még akkor is inkább elfordulnátok a változástól (és persze attól a helyzettől, amibe a változtatás bele akar kényszeríteni).

Nagyon leegyszerűsítve ezt a típusú működést, megvártjátok, amíg beüt a sz*r.   

Elnézést, hogy kicsit rondán fogalmazok, de ez van, ilyenek vagyunk. Én is hajlamos voltam és néha még vagyok is a nem szeretem területeken.

Nincs ezzel baj – illetve van, mert ez fájdalmasabb, de erről majd máskor. De el lehet fogadni, vagy legalább tudomásul venni, hogy most így működsz.

Viszont akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ha megvárod, amíg beüt a nehéz szituáció, probléma, akkor annak következményeit, hatását is el kell viselned. Márpedig ezek a hatások sokszor nehezek, fájdalmasak, visszavethetnek és letörhetnek.

Ezért is nagyon fontos, hogy ebből a rosszból hogyan tudunk építkezni, tovább haladni ahelyett, hogy beleragadjunk ebbe a negatív érzésvilágba.

Hogy ne letörjön, mélyen lehúzzon, benne maradj egy rossz hangulatba, esetleg depresszióba, hanem ha már megtörtént a „baj”, találjuk meg az értelmét, a hasznát!

Mert mindennek van értelme, mindenből lehet tanulni, még a legrosszabból is, majd látod a példát.

Nem azért kell ezt megtanulni, hogy legközelebb is kivárd, amíg beüt a ménykő, a rossz és utána tanulj belőle (bár ha így lesz, legalább tudod már hogy csináld).

Hanem azért tanulj belőle, hogy legközelebb megúszd a fájdalmat!

Photo by Dương Nhân from Pexels

Lehet ezt spirituálisabban is nézni, hogy mit kellett megtapasztalnom és lehet realistábban, hogy konkrétan mit tanultál meg belőle.

Amikor valami rossz dolog történik velünk, van egy mini folyamat, amin lassabban, vagy gyorsabban, de végig megyünk. Először persze jön a sokk, a fájdalom, vagy akár düh, csalódás, kiből épp mit vált ki az adott esemény. Erre hagyni kell időt, mindent meg kell gyászolni, fel kell fogni, kicsit megemészteni, úgy, mint a halált.

De aztán ha hagytál magadnak egy kis időt, érdemes elgondolkozni: mi értelme volt ennek, mit tanultam belőle?

Egy példa tőlem: mindkét szülőm halálhírével, vagy hogy nagyon rosszul vannak engem hívtak fel, valahogy így alakult. Emlékszem mondtam is később a nővéremnek, hogy nem bírok ki még egy ilyen hívást.

Sajnos velük kapcsolatban már nem is kellett, de megtanultam valamit.

Azt, hogy ezt igenis nemcsak, hogy ki lehet bírni, de még talán jó is, hogy én hallottam először, mert én már jobban tudtam adagolni a család többi részének. Mert tanultam a saját sokkomból és már nem ugyanúgy adtam tovább.

És ezt a tudást használom ma is, nemcsak rossz híreknél, hanem ha csak meg kell hallgatni valakinek a rossz élményeit. Mert tudom milyen, mert átéltem.

Talán már tudod, hogy ezt fogom mondani: minden olyan rossz élmény, amin keresztül megyünk, az egy lehetőség, minden ilyen tapasztalat egyfajta kihívás jelent, ami azért történik velünk, hogy segítsen növekedni, hogy segítsen meghatározni, hogy kivé, milyen emberré válhatok.

Azaz hozzásegít a fejlődéshez, azáltal, hogy értelmet adsz a fájdalomnak!

Ehhez nem kell mást tenni, mint visszanézni az életedben olyan fájdalmas eseményekre, amelyeket értelmetlennek tartottál, talán még ma sem érted, miért kellett rajta keresztül menned. Idézd fel, mi volt, ami fájdalmas, negatív hatású esemény volt az életedben, amit a mai napig nem, vagy nem teljesen tudtál lezárni.

Aztán kezd el átgondolni, miben lettél több azáltal, hogy túlélted, végigcsináltad, mit tanultál meg belőle, mivel gazdagodtál?

Pl. egy szakítás után jobban tudod milyen párt szeretnél (a nem szeretnél ellentéte), egy rossz házasságban mi mindent oldottál meg te, és azt most mire használod?

Nem sikerült a felvételi valamelyik iskolába? Ez mire sarkallt, több tanulásra és felvettek máshova? Vagy az életben tanultál, előbb kezdtél dolgozni és több tapasztalatod lett?

Esetleg történt veled baleset, kerültél kórházba? Mi történt ott veled, ami meghatározó lett az életed további részében, mit kaptál a bajban (hallottam egy interjúban, hogy egy férfi kórházban feküdt, csak feküdt, nem is vette talán komolyan a helyzetet, majd bejött a barátja és csak ahogy kicsit szánakozva ránézett, abból tudta, hogy nagy bajban van és ettől szedte össze magát)? 

Sokszor egy ilyen eset indít el új irányba, lök a változtatás felé, és ha észrevesszük ezt, akkor tudunk igazán változni, tovább menni. Ezért nagyon fontos ennek elsajátítása!

Majd ha múltbeli eseményekre már vissza tudsz nézni ilyen szemmel, le tudod vonni azokat a következtetéseket, hogy miben lettél több a tapasztalat által, akkor eljuthatsz odáig, hogy amikor legközelebb történik veled valami rossz, már rögtön közben felismerheted a „hasznát”.

Ez azért nagyon jó, mert kevésbé fog fájni, mert már ott helyben, közben megkezded a fájdalomcsillapítást azáltal, hogy a pozitív oldalát nézed és a jövőre koncentrálsz.

Hogyan csináld?

Először tehát emlékezz vissza régi, nehéz szituációkra, amik fájtak, és talán még most sem érted, zártad le. Érdemes olyanokra is gondolni, amelyek után valamilyen fordulatot vett az életed. Mert ott gyanús, hogy valami értelmet adtál a fájdalomnak!:-)

Aztán ha találtál ilyen régi eseményeket, ezeket gondold át:

Mi volt a szituáció, mi történt, hogy érezted magad?

Most visszanézve milyen értelmet találsz abban, hogy végigcsináltad, keresztülmentél rajta, végigélted?

Mit tanultál belőle, mire vett rá, milyen irányba indított el téged? Hogyan változtatta meg a gondolkodásmódod, nézőpontodat, hozzáállásodat? Mit változtatott meg benned?

Végül, mi az, amit ebből felhasználhatsz a jelenre, jövőre, ha kihívásokkal változással nézel szembe?

Egy saját példa

Szituáció:

Tartottam egy cégnél egy mindfulness workshopot, amelynek az értékelése nem volt túl fényes. Főleg engem pontoztak le, mint trénerként: vontatott, felületes, unalmas – ilyen szavakat írtak.

Ott elég jól éreztem magam, bár észleltem problémákat (nem mindenki figyelt, reagált), de azt gondoltam azért elég jól sikerült.

Az értékeléseket olvasva nagyon kellemetlenül éreztem magam, első gondolat, hogy alkalmatlan vagyok erre, soha többé nem csinálhatok tréninget, workshop-ot, nem fogom soha tudni ezt jól csinálni, nem vagyok elég jó benne!

Ez ha így maradt volna bennem, ugye kihathat az egész további szakmai életemre, talán tényleg nem vállalok több ilyen alkalmat. Viszont rám, mint emberre is hat, hiszen elégtelennek érezhetem magam, ami erősen önbizalom csökkentő!

Ezért megnéztem, mi lehetett az értelme, mit tanulhattam belőle:

Megtanított arra, hogy nem szabad mindent elvállalnom, csak amiben teljesen magabiztos vagyok. Tehát jobban meg kell gondolnom, mit merek és tudok elvállalni.

Jobban jelen kell lennem a worskhop-ban, hogy odafigyeljek az emberekre (észre vegyem, ha valakinek nem megfelelő a tempó, téma, példa, stb)! Tehát ebben szakmailag kell fejlődnöm.

Tanulnom kell még a trénerkedéshez: pl. hogyan kell a csoportot jobban kezelni, az embereket aktivizálni. Tehát  érdemes ebben képeznem magam!

Végül, mi az amit ebből felhasználhatok a jelenre, jövőre, ha kihívásokkal nézek szembe?

Soha ne bízzam el magam, mindig tanuljak, jól készüljek fel, több eshetőségre, többféle emberre is!

Mindig gondoljam át az ilyen szituációkat, éljem át az érzelmeket, engedjem meg a csalódást, szomorúságot, de aztán kezdjem el feldolgozni, megnézni reálisan, tanulni belőle!

Valószínűleg szinte senki nem úgy születik, hogy tökéletes coach, tréner, és a tanulás mellett kellenek a negatív tapasztalatok is!

Ahogy ezen a kis példán is látod, nagyon sokat és széleskörűen lehet tanulni az eseményekből. Az a vicces, hogy ha ezt így megtanuljuk, akkor már nem mérgesen, vagy szomorúan gondolunk a régi negatív eseményekre, hanem szinte megköszönjük, hogy megtörténtek.

Mert mennyivel többek lettünk általa, plusz nagy eséllyel elkerültünk egy következő még nagyobb gondot okozó eseményt (ha tanultunk az előzőből)!

Ezért fontos, hogy ismerd fel, mit tanultál, mi hasznod volt a rosszból és használd fel a következő esetnél, vagy akár annak megelőzésénél!

Sok sikert!

Az Én Utam zárt facebook csoport

Ha biztonságos környezetben szeretnéd megosztani a Veled történteket, a változásokat, amelyeket elértél, vagy ha a többiek eredményei is érdekelnek,  gyere a csoportunkba és fejlődjünk együtt!!!

Szikora Emese vagyok coach, tréner, segítek megtalálni a Te utadat 

Több olyan jelentős fordulat is történt az életemben, amely elindított az önismeret, önfejlesztés, majd végül a segítő szakma útján.

Majd úgy döntöttem, hogy a régi munkám, életstílusom megváltoztatásával együtt a segítő hivatást választom, ahol az én eddigi életutamon megtapasztaltakból építkezve és a tanult professzionális módszerekkel támogatom a hozzám fordulókat.

Bővebben olvashattok az életutamról, a Te utad/ Én utam módszerről is.

Kapcsolódó blog bejegyzések:

Adj értelmet a fájdalomnak

Hogyan tanuljunk meg okulni a nehézségekből, értsük meg miért történt velünk és legfontosabb, vegyük észre mit tanultunk belőle.

Assziszi Szent Ferenc és az Ő újta

Hogyan tanulhatunk egy szent életéből, aki megtalálta és végigvitte a saját útját.

20 tény rólam

Egy pár érdekes tény rólam, hogy jobban megismerj.

Az én saját utam

Ha kíváncsi vagy rá honnan indultam, hol tartok most és mi a jövőbel tervem, olvasd el az én sztorimat.

„Tévedni emberi dolog”

Arról, hogy van visszaút akkor is ha tévedünk.

Teadélután

Egy teázós délután, amit illeszkedve az angolok által megteremtett íratlan szabályokhoz, fél 5-kor kezdünk, a tea mellé pedig szendvicset és aprósüteményt eszünk.

A jó pap is holtig tanul

Az Action Learning (akció közbeni tanulásnak) módszer, amelyet csoportban lehet megvalósítani, vagyis ez egyben egy Team Coaching módszer.

Csak ülni szeretnék egy kicsit

Pont itt ültem, amikor rájöttem, hogy csak ülni szeretnék egy kicsit és gyönyörködni a tájban.

Fejlődés kontra ember

A technológia vívmányairól és arról, hogy erre hogyan érdemes és kell cégként reagálni.

Egy hipnózis története

Ígértem, hogy időről időre megosztom egy-egy saját élményemet is az önfejlesztés, önismereti munka kapcsán.
Mindfulness, tudatosság