Amit gondolunk, az nem mindig a valóság!

Nagyon szeretem ezt a gyakorlatot, amely Byron Katie amerikai pszichológustól származik és a Munka néven is ismert.

Akkor tudod jól hasznosítani, ha olyan szituációba kerülsz, amikor a saját gondolataid úgymond egyre jobban bepörgetnek, így idegessé, feszültté, dühössé válsz. Tipikusan ilyenek a régi sérelmek, amiket nem tudunk megoldani, elfelejteni, nap, mint nap előjönnek és dühőssé, vagy szomorúvá tesznek.

A módszer látszólag egyszerű, akkor tud működni, ha nagyon nagyon őszinte tudsz lenni magadhoz.

1.lépés: fogalmazd meg a téged foglalkoztató dolgot egy állító, kijelentő mondatban

2.lépés: Kérdezd meg magadtól: Ez Igaz?
Ilyenkor legtöbbször rávágjuk, hogy persze (robotpilóta üzemmód)

3.lépés: Aztán kérdezd meg magadtól, tényleg, teljesen biztos, hogy igaz?
Itt szoktunk elbizonytalanodni kicsit, de azért azt válaszoljuk, hogy igen.

4. lépés: Most gondold át, hogyha ezt a gondolatot igaznak fogadod el, hogyan hat az rád, mit érzel, milyennek látod, érzed magad?
Itt vedd észre az érzéseket, nevezd meg, és azt is, ha a teljes sztori eszedbe jut!

Most pedig képzeld el, mi lennél e gondolat nélkül?!

Hogy élnél, hogy lennél, mit éreznél, hogy működnél az életedben, milyen lenne az neked?

És ha ez jó lenne, akkor engedd el az eredeti gondolatot…