Hol volt hol nem volt, volt egyszer (igazából már előtte kétszer, de ez most nem érdekes), egy évtervezés. Érdeklődtek sokan, jöttek volna többen, aztán mégse jó, elutazok, nem fér bele, így lett aztán, hogy három lelkes amazonnal töltettem az estét.
Lassan, lassan megérkeztünk (dugó, villamos, gyereket hazavinni a suliból, még egy megbeszélés), aztán egy kis beszélgetéssel ráhangolódtunk. Végül elkezdtük az évünk megtervezésének programját.
Először is rendhagyóan bemutatkoztunk. Hogyan? Mindenki egy mesehősön keresztül. Lett kétféle Aranyhajunk (ki mit lát egy mesehősből, az ugyanannyira más, mint ahogy egymásból, a történésekből mást és mást látunk meg). Aztán lett még Meridánk a bátor és abból még egy Kis Hableány.
Már itt látszott, hogy igazán ütős csapat jött össze (nem hiába használtam az amazon kifejezést), hiszen mindegyik hős vagány, ügyes, bátor, szereti és megoldja a kihívásokat, küzd, és újrakezd.
És ami a legfontosabb, mindegyikőjükben ott van a bizalom, hogy sikerül, hogy képesek rá (még ha néha el is bizonytalanodnak).
Ezután tértünk rá arra, hogy ki mit szeretne elérni az évben, van-e már célja, álma, terve. Kiderült, hogy természetesen VAN, sőt olyan konkrét, amihez nem is kell közös tervezés. Viszont az is kiderült, hogy nem ezzel van a baj. Mármint nem azzal, hogy célokat, terveket tűzzenek ki. Hanem valamivel a háttérben, ami segít végigvinni, ami motivál és támogat, ami persze ott van bennük (ahogy előbb írtam), de nem mindig tudják előkapni a kalapjukból és nem mindig bíznak benne, magukban tökéletesen.
Tehát itt volt az a pillanat, amikor nekem kicsit át kellett gondolnom a programot és a vázát megtartva olyan irányba kanyarítani, hogy ezek a bátor, céltudatos amazonok megtalálják magukban azt a valamit, ami kell nekik. Ahhoz hogy elérjék, ami kitűztek.
Ezért rögtön a relaxációban az év „megálmodása” mellett ránéztünk arra is, hogy mi segít, mi támogat ebben. Kitértünk arra is, hogyan hat ránk ez az élmény, hiszen ez nagyon fontos, hogyan érzünk a tervünkkel kapcsolatban.
Mi van mögötte?
Ezután ránéztünk, mi van e mögött a vágy, álom, cél mögött, többszörösen is. Ami elindíthat kicsit másfelé, vagy megerősítheti az eredeti irányt, célt. Sok érdekesség felmerülhet itt is, hogy valóban arra vágyunk-e, amire először gondoltunk, hogy megvan-e bennünk az a valami, amit szeretnénk, vagy valami más merül fel, másfele kellene indulnom ebben az évben.
Aztán hogy az előzőekben leírtak szerint megerősítsük magunkat, az egyik felmerült érzést, élményt kiválasztottunk és felerősítettük, majd arra használtuk, hogy feltöltse az energiatartalékainkat, hogy kitartsunk az egész év során. Ebből készítettünk is egy emlékeztetőt, amelyre a nehezebb szituációkban visszagondolhatnak majd.
A hölgyek beszámolója alapján a képek nagyon élethűen tükrözték azt, ami a leginkább foglalkoztatja őket a közeljövővel kapcsolatban és a mögé nézés megvilágított néhány olyan területet, amelyet nem lehet kihagyni, dolguk van vele, amit most már a relaxáció alapján tudnak és kezelnek majd.
Az eredeti tervek és a relaxáció képei alapján mindhárman megalkottak egy mottót az évre, amelyet a fejükben, az asztalukon, telefonon, számítógépen tartva bármikor eszükbe juthat az év során az, hogy mit és miért is csinálnak.
A közös munka eredményeképpen – és igen, nem mindig az én közbeszólásomra – nagyon sok segítséget kaptak egymástól a csoport tagok. Hiszen ami egyikünknek egyértelmű és csak úgy lehet, az a másiknak egyáltalán nem az. Amire mi azt hisszük csak úgy lehet, arra a másik lehet, hogy mond egy teljesen más megoldást.
Így merült fel, hogy vajon mitől számít sikeresnek egy munka, feladat. Az anyagiak, a megbecsülés, az ismertség szerint? Vagy ahogy én érzem belül?
Vagy pl. mikor vagyok sportos, ha minden egyes nap sportolok, vagy amikor úgy érzem szükségem van rá.
És hogy mi a különbség a koncentráció és az összpontosítás között?
Erőforrások
Persze azért még közben fényképek segítségével megnéztük, hogy mi minden áll rendelkezésre magunkban, milyen tudás, tapasztalat, érzés, tulajdonság? Érdekes módon ilyenkor a meglévő értékeink mellett mindig sokszor előjön olyan, ami még nincs meg, de kellene. Vagy mégis megvan? Az elmondás alapján mindig kiderül, hogy legalább valamennyivel rendelkezünk a kívánt erőforrásból!
Amely amazoni erőforrások a legérdekesebben voltak: könnyedség, vagy pl. annak tudása mit NEM akarok, vagy hogy mit kell még tanulnom, fejlesztenem, vagy kreativitás, amely írásban bontakozik ki, és az élet szeretete, a barátságok.
Megnéztük azt is, hogy ezeket a valós és félig meglévő vagy vágyott dolgokat hogyan állíthatjuk a kijelölt céljaink szolgálatában.
Azt hiszem ez mindenki számára nagyon izgalmas és tanulságos volt, nemcsak a saját maga elmondása, hanem amit a többiek hozzátettek.
A tervezett idő közben annyira elszaladt, hogy habár még maradtunk volna, de végül hőseinknek el kell érkezni az est lezárásához, a tanulságok levonásához. A mesék, vagy még inkább a filmek ilyenkor fejeződnek be, de nem itt, mit tovább mentünk egy lépéssel!
A szokásos: mi a legfontosabb dolog, amit a mai alkalomból „hazaviszel” mellett a következő lépést is elmondták a hölgyek. Ezzel biztosítva nemcsak a tanulást, tapasztalás összegzését, hanem azt is, hogy a valóságba is áthelyezik a megtanultakat és azonnal, akár még aznap, vagy másnap elkezdik alkalmazni.
Itt is különleges dolgok hangzottak el:
olyasmi mint pl. „kimondtam, ami bennem volt, megéreztem, ami eddig gondolatban volt meg”;
vagy a konfrontáció felvállalása, egyenrangúság, összhang kialakítása”
vagy „csak” szavak: „merészség, bátorság, siker, harmónia, kaland
Számomra ismét egy feltöltő, inspiráló, csodálatos este volt, amelyből én is rengeteget tanultam, ami nekem is sokat adott, engem is motivált, feltöltött.
És lehet, hogy nem egy tipikus évtervezés volt, de talán adott némi muníciót számukra is. Mert nekem biztos, arra is, hogy megírjam a beszámolót és arra is folytassam a munkám és csinálhassak még sok ilyen és hasonló közös csoportos eseményt és egyéni folyamatot!