Az “Éppen elég”

Egy a skandinávok boldogságát, elégedettségét elemző cikkben olvastam ma erről a más néven Lagom törvényként is emlegetett módszerről, vagy hozzáállásról.

A lényege, hogy megelégednek azzal, ami pont elég, se több, se kevesebb. Nem törekednek a tökéletesre, hogy a legjobb férj, apa, feleség, anya, pár, munkatárs, főnök, legmenőbb srác, csaj legyenek a suliban, stb….
És ettől lesznek boldogabbak, érzik jobban magukat.

“Elég jó anya”

Erről pedig eszembe jutott, amit a pszichológiai tanulmányaim során hallottam fogalom: “az elég jó anya”. Aki nem más, mint csecsemő korra gondolva, megeteti, tisztába teszi a gyermekét, megöleli és felveszi ha sír.

DE, és itt jön a hasonlóság a skandinávok “éppen elég” kifejezésével, nem törekszik arra, hogy tökéletes legyen, hogy a legszebb rugdalózó legyen a babán, hogy az első nyöszörgésre felkapja, hogy később óva intse bármilyen apróbb balesettől, hogy a pici gyereke mellett tökéletes sminkben, kiszoknyában, magassarkúban várja 3 fogásos vacsorával a férjét..

Direkt szélsőségesen fogalmazok, de szerintem lehet érteni mire gondolok.
Az elég jó anya fogalma azért fontos, mert így adjuk a legjobban gyermekeinknek, így kapják meg a biztonságot, de ismerik meg a világot, önmagukat és válnak egészséges felnőtté.

Úgy tűnik a skandinávok tudnak valamit, ha ugyanezt az elvet kiterjesztik az egész életre.

Így maradhatnak egészséges és boldog felnőttek is.

Vicces, hogy ma reggel itthon is pont erről beszélgettünk. Hogy milyen karriert , szakmai utat kell befutni, mitől elégedett egy férfi a munkahelyén. Hogy mit kell letenni ahhoz az asztalra, hogy sikeresnek érezzük magunkat (anyagiak, ház, autó, család, utazás, stb).

Én azt gondolom, hogy ez a szint mindenkinél más. DE egy dologban úgy látom elég hasonlóak vagyunk mi itt legtöbben közép Európában, vagy Magyarországon ha úgy tetszik.

Vagy nem a saját elvárásaink, elvárási szintünk szerint élünk és ítéljük meg magunkat (hanem a szülőnktől, ismerősöktől, főnöktől, barátoktól elvárt szinthez viszonyítjuk mit hogy csinálunk).

Vagy nem is tudjuk milyen szintet akarunk elérni, így ha már elértük volna, akkor sem vagyunk elégedettek. Hiszen ha nincs definiálva milyen magasan lévő lécet akarjuk elérni, akkor észre sem vesszük, ha már elértük.

És miért jövök ezzel a szinntel?

Mert ez a szint lehetne a mi saját, személyes ÉPPEN ELÉG szintünk. Nem a tökéletes, nem a 100%-os, nem az, amivel az elsők, a legjobbak, legtöbbet keresők, legnépszerűbbek, stb lennénk.

Hanem az, amivel MI MAGUNK ELÉGEDETTEK lennénk.

Neked hol van vajon az éppen elég szinted?

Anyaként, párként, feleségként, nőként, vagy apaként, férfiként?

Főnökként, beosztottként, vállalkozóként? Fiúként, lányként, barátként?

EMBERKÉNT?

Ha tudod oszd meg velem is!