Tegnap részt vettem egy érdekes előadáson, amely a technológia vívmányairól szólt és arról, hogy erre hogyan érdemes és kell cégként reagálni.
Mivel én első sorban, mint segítő szakember ültem ott (akinek persze nem utolsó sorban van egy cége), ezért azzal a szemmel néztem és hallgattam, hogy vajon mindez a nagy fejlődés, hogyan érinti az embert.
A válasz nem egyértelmű, de egy biztos.
Én is sok olyan ügyféllel találkozom, akinek a gyors és folyamatos változás kihívásokat okoz, illetve mindenkitől, aki hasonló területen tevékenykedik lehet olvasni ugyanezt.
Az előadás szerint az egyetlen dolog, ami állandóvá válik a közeljövőben, az a változás.
Hallottunk sok információt számokban összefoglalva, mennyire felgyorsult a fejlődés a közlekedés, robotok, egészségügy, ipar területén, mi az amiről még tán mi sem tudunk, de már a jelenünk része (hogy pl. a hűt megrendeli a raktárból a fogyó árukat), és hogy az elmúlt pár év alatt annyi fejlődés történt, mint előtte 50 évig, azon 50 év alatt pedig annyi, mint előtte 200 évig, a középkortól visszamenőleg meg sok száz év alatt se sok.
Visszatérve a válaszra, ehhez a fejlődéshez, az általa az életünkre gyakorolt változásokra az EMBER-nek fel kell készülni, lépést tartani, vagy legalább elfogadni, elviselni.
Ami nagyon nehéz. Mert sokszor már egy munkahely váltás, elköltözés is megvisel minket, nem beszélve arról, mennyire más lesz az életünk egy az új jövevénytől a családban, egy válástól, szakítástól, ne adj isten ha valaki elmegy közülünk.
Ugye, legtöbben nehezen alkalmazkodunk az új helyzethez, akkor is ha jobb, szebb, boldogabb, és akkor is ha nehezebb.
Hogy fogjuk ép ésszel követni azt a hihetetlen változást,
ami ránk vár?
Mi tud ebben segíteni?
Hogy lehet erre felkészülni?
Hiszen már most is van egy csomó új pszichés, vagy lelki probléma, ami részben legalábbis a fejlődésből adódik. A sok függés: facebook (ahol pont ezt olvasod), számítógépes játékok, a veszélyes selfiek az instagramra, és még sorolhatnánk.
Mi lesz, ha a robotok tényleg szinte mindent megcsinálnak helyettünk?
Ha nem kell napi 8-10 órát dolgozunk a megélhetésért?
Mivel és hogyan fogjuk kitölteni a szabadidőt?
Mi lesz ha már gondolkodnunk sem kell (most sem nagyon), mert mindent megjegyez, elintéz, megtervez helyettünk a technológia?
Hogyan tudjuk megelőzni az elbutulást?
És a végére.
Mi lesz ha az emberi kapcsolatok helyét is átveszi valami vagy valaki más?
Akkor itt állunk majd feladat nélkül, gondolkodás „nélkül”, egyedül?
Milyen emberek válnak akkor belőlünk?
Félreértés ne essék, nem a fejlődés ellen akarok „beszélni”, fontosnak, hasznosnak tartom és szeretem is a vívmányait. Csak a szakmámból adódóan foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Mert már most látom az előjeleit a problémáknak, amelyekre nincsenek válaszok.
Egy biztos, ahogy azt a pszichológia tanárom is mondta, a segítő szakmára mindig szükség lesz, sőt talán még inkább.
Egészen addig, amíg azt is meg nem tanulja a mesterséges intelligencia:-)
