Mondhattam volna ezeket a mondatokat 4-5 évvel ezelőtt akár én is, ha tudtam volna, hogy a szenvedésem és talán még a megbetegedésem is emiatt volt. Ha ismertem volna ezt a szót és állapotot, hogy KIÉGÉS.
Te ismered? Tudod mi ez? Hogy mivel jár, mit okoz, hogy érzed magad ilyen állapotban? Hogy milyen hatással lehet a munkádra, magán életedre, akár még arra is, ahogy önmagadra nézel?
Mert szerintem nagyon sokan nem tudják, nem ismerik, és a legrosszabb, hogy nem ismerik fel. Pedig sok-sok nehézségtől, fájdalomtól, problémás helyzetbe belemenéstől, felesleges kanyaroktól tudnák megkímélni magukat. Vagy ha megkímélni nem is, de legalább érteni a MIÉRT-jét.
És igen, akár tenni ellene, vagy érte, ki hogy nézi. Azért, hogy tanuljunk belőle, hogy tovább lépjünk, ha az kell, hogy változzunk, változtassunk ha az.
Én, jelentem, nem tudatosan, de valamennyire végigmentem az úton. Azon az úton, amely a felismerésen és át a változtatni akaráson át elvezetett egy mostani, még lehet, hogy nem végleges állapothoz (mert fejlődni mindig lehet és érdemes), de egy olyan állapothoz, amiben most jó. Ahol nem érzem, hogy rossz helyen vagyok, ahol nincs a béka segge alatt az önbecsülésem, ahol nem értem minek megyek be minden nap a munkahelyemre (mert nem megyek be minden nap) és ahol mindezek miatt szeretetteljesebben és türelmesebben tudok embertársaim és persze nem utolsó sorban a családom felé fordulni.
De hosszú volt ez az út, olykor tele olyan pontokkal, amelyek átlépése, főleg megoldása lehetetlennek tűnt és sok fájdalommal és igen lemondással is. Visszanézve persze könnyebbnek, egyszerűbbnek, magától értetődőnek tűnik sok minden, ma már értem mire volt jó egy-egy eset, mire tanított és hogyan segített a következő lépés felé, de akkor és ott – hát megmondom őszintén az a minimum kifejezés, hogy nem volt kellemes.
Mégis miről is szól ez a bejegyzés, gondolkozhatsz rajta így egy fél oldal után?
Hát arról, hogy mire lehet JÓ (igen jól olvasod JÓ) a kiégés állapotába kerülni, hogyan tudod ezt használni és ebből felépíteni egy kicsit más, vagy egy teljesen új életet, életmódot, hozzáállást.
De hogy ne beszéljek rébuszokban, nézzünk pár konkrétumot is.
Először is, mi is az a kiégés, honnan lehet észrevenni magunkon, másokon:
A wikipédia szerint: A kiégési szindróma tünet együttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.
/forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ki%C3%A9g%C3%A9si_szindr%C3%B3ma/
Tehát akár hosszabban fennálló fizikai, testi fáradság érzet, akár ha érzelmileg negatív állapotban érezzük magunkat, akár ha gondolatainkban jelenik meg rendszeresebben a lehangoltság, akkor már kezdhetünk gyanakodni.
Nézzünk néhány konkrét tünetet:
- A testi-szellemi kimerültség amely megfelelő mennyiségű pihenéssel sem szűnik meg
- A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.
- Általánossá válik a közömbösség, fásultság, visszahúzódás
- Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.
- Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. Pl.: idegennek érzik testüket.
- Depresszió, vagy annak megfelelő állapotok, belső üresség érzése, reménytelenség.
- Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.
- A személyi kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus.
- Ugyanitt közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.
- Mindez pedig gyakran nemcsak a a szakmai tevékenységre korlátozódik, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.
Ha ezek közül néhányat, vagy hasonlóakat fedezel fel magadon, akkor kezdhetsz gyanakodni, hogy „jó” úton haladsz afelé, hogy kiégj.
Na jó, de mit lehet tenni?
Először is, ha abban a szerencsés helyzetben, vagy, hogy minden jó körülötted, imádod a munkád, kiegyensúlyozott a párkapcsolatod, jól működik a családi életed, van időd magadra, mind a tested, mind a lelked karbantartására, akkor csak azt tudom mondani, hogy így tovább!
Őrizd meg ezt az állapotot, figyelj továbbra is arra, hogy kiegyensúlyozott maradjon az életed legtöbb területe, hogy maradjon időd arra, amire szeretnéd és figyelj arra, ha megjelenne akár egy tünet is a fentiek közül, akkor gyorsan állj vissza a jól bevált működésre.
Ha viszont már elindultál a kiégés felé vezető úton, akármilyen állomáson is vagy, először is tarts egy nagyrevíziót az életedre nézve. Gondold át, az egyes területeken mennyire élsz, teszed úgy a dolgokat, ahogy szeretnéd. PL. szereted-e a munkád, a munkahelyed, rendben van-e a testi, egészségi állapotod, van-e időd kikapcsolódni, sportolni, szabadban lenni, jó-e a kapcsolatod a pároddal, családoddal, van-e időd a barátaidra? És úgy egyáltalán hogy érzed magad a bőrödben.
/Erre egyébként használhatod az Életkerék nevű eszközt is, melynek leírását ITT találod./
És ha bármelyik, vagy akár több területen azt látod, hogy nem, vagy nem egészen jó a helyzet, próbálj meg ránézni, hogy mi okozza ezt. Mitől nem érzed úgy, hogy jól megy, jól működik? Be tudod-e azonosítani, mi a baj? Munkahely, párkapcsolat, egészségügyi probléma, időhiány, kötelezettségek, szabályok, megfelelés? Bármi lehet, és mindenkinek más.
Az a fontos, hogy Te találd meg, mi az, amin ha változtatni tudsz, vagy ha olyan, akkor kilépni belőle, akkor jobbá válik a helyzet. Direkt fogalmazok így, mert akármilyen helyzeten ezzel a két módszerrel lehet túllépni.
Benne maradsz és a körülményeket, a saját hozzáállásodat változtatod, vagy ha ezt nem tudod megtenni, akkor kilépsz a helyzetből és máshol folytatod. És ez tényleg mindenre értelmezhető valamilyen módon. Munkahelyre, pozícióra, kapcsolatra, életvitelre. Csak mindenhol máshogy.
Persze nem ilyen egyszerű, összetett a probléma és összetett a megoldása is. Több tényező is befolyásolhatja együtt azt, hogy idáig jutottál, így több területen is érdemes módosítani.
Az én esetemben pl. a túl sok és túl stresszes munka mellett a túlságosan másoknak megfelelés a munkában és otthon is vezetett a testi problémákhoz, így az első kettőben való változtatás után, nemrég értem el odáig, hogy a kezdeti baj elhárítás után az egészségemen is javítani tudtam.
A másik fontos dolog pedig, hogy ez nem egy egyszeri nagy generál, hanem folyamatos munka és odafigyelés. Folyamatos úgyis, hogy mindig figyelni kell rá, hogy megtartsd a kialakított harmóniát, és folyamatos úgy is, hogy lépésenként haladva egyre több területen lehet tenni azért, hogy az a téma is harmonikus legyen önmagában.
Ha pl. a munkádat már utáltad és céget, vagy akár hivatást változtattál, ami most jó, de közben tudod, hogy a szabadidődet is jobban szeretnéd használni, akkor jöhet annak rendbetétele második lépésként.
Nem egyszerű, sok-sok kitartás és folyamatos változtatni, jobbítani akarás kell hozzá. És persze néha egyedül nem is megy, vagy csak sokkal nehezebben, ezért is hoztam létre a mellékelt eseményt, ahol a kiégés általános átbeszélése mellett, a résztvevők által hozott élethelyzetre is megnézzük, hogy éppen ott mit lehet tenni és hogy egyáltalán hogy is működik az jelenleg.
Ha érdekel, gyere el, próbáld ki, aztán eldöntöd, akarod-e folytatni a munkát akár egyedül, akár további csoportban, akár személyesen velem.
