Önbizalomlépcső

Az utóbbi időben rendre előkerül a magabiztosság, önbizalom, bizalom magamban, másokban, a munkámban, a tudásomban témája. Annyi emberrel találkozom, aki ezért, vagy azért (pl. rossz tapasztalat, vagy nem dicsérő, inkább szidó szülő) nem hisz magában.

Aztán ott vannak azok, akik azt hiszik, van önbizalmuk, de közben meg nem értik, miért nem mernek előre állni, előbbre lépni, kiállni magukért, azért amire igényük van, amire vágynak.

És pont ebben a gondolatkörben került elém egy lista, amelyben 30 okot sorolnak fel az önbizalomra.

Ezt a listát fogom az elkövetkező pár hétben megosztani veletek, a saját gondolataimmal és kérdéseimmel, amelyeket ha felteszel magadnak, talán megtalálod a Te okaid, amiért alacsony az önbizalmat, vagy egyáltalán rájössz, hogy lehetne jobb is.

És talán még ötleteket is kapsz, vagy megoldási irányokat is találsz.

Vagy csak egy kicsit elgondolkozol magadon, aztán amikor szükséged lesz rá, akkor jön a válasz a fel nem tett kérdésedre:-)

#1. "Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot."

(Martin Luther King)

Vagyis ha bízol annyira abban, hogy jó úton indulsz el, hogy fontos, hasznos, vagy csak neked jó, amit tervezel, akkor bátran indulj el. Aztán majd meglátod mi lesz, hogyan teszed meg a következő lépéseket, hogyan érsz a végére, vagy a tetejére.

De ehhez tudnod kell, hogy mi a jó neked, mire vágysz, mit szeretnél? Tudod?

#2. "Legyetek biztosak abban, hogy határozott, gyors és jó döntéseket hoztok! Akik nem tudják, mit akarnak, azt kapják, amit megérdemelnek."

(Karen Hawkins)

Minden nap rengeted döntést hozunk. Onnantól kezdve, hogy reggel mit vegyünk fel, mit tegyünk a szendvicsbe, a munkahelyen mivel kezdjünk, odáig, hogy mi legyen a következő ulticélunk, vagy mit vegyünk ajándékba, vagy mit olvassunk, tanuljunk legközelebb.
Az egészen apró dolgoktól az életünkben befolyásoló egészen nagyokig.

És eközben a sok döntés közben talán észre sem vesszük, hogy vajon tudatosan választunk-e, vagy csak valamit választunk mert muszáj.

Mi a különbség?

Az, hogy mennyire mi irányítjuk az életünket. Mennyire tudatosan éljük. Mennyire tudjuk, merre haladunk, hová akarunk kikötni?

És mi köze ennek az önbizalomhoz?
Akkor tudjuk a nekünk megfelelő döntést meghozni, ha bízunk magunkban. Bízunk benne, hogy amit választunk, az akkor és ott a lehető legjobb döntés, hiszen magunknak jót akarunk.
De ha félelemből, kétségből ingadozunk, esetleg olyan választunk, ami nem is igazán nekünk jó, hanem valaki másnak akarunk megfelelni, annak sokszor szomorúság, sírás a vége.
A végén, pedig megint csökken az önbizalmunk.

Még dönteni sem tudunk jól…

#3. "Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük."

Hányszor tart vissza valamitől az, hogy attól félünk kudarcot vallunk?
Pedig addig nem tudhatjuk, hogy sikerül-e, amíg el nem kezdjük, igaz?
De ott van a fejünkben az a kisördöd: “úgy sem sikerül”.
Én erre azt mondom: és akkor mi van? Mi a legrosszabb ami történhet, ha nem sikerül?
Legfeljebb bölcsebb leszek egy tapasztalattal, hogy ez nem nekem való, vagy hogy legközelebb máshogy kell csinálni.

Mert még mindig jobb úgy visszanézni öreg korunkban az életünkre, hogy:
“többször próbáltam, és elbuktam, de azért van ami sikerült…”

Minthogy azon rágódunk:
“mennyi mindent szerettem volna kipróbálni, de el sem kezdtem. Vajon mennyivel lett volna másabb az életem”

Mert akkor már nem tudod megváltoztatni a múltat.

Csak most tudod megváltoztatni a JÖVŐT!

Mi lesz az első dolog amit kipróbálsz?

#4. "Ha az ember nem aggodalmaskodik túl sokat bizonyos dolgok felett, akkor minden simán megy."

(Fabio Geda)

Te miről szoktál aggódni? És milyen gyakran, rendszeresen?

Van, hogy el sem kezdesz valamit, mert tartasz tőle, hogy nem sikerül, balul sül el? Inkább jobb így, mintha baj lenne?
Eljátszottál már a gondolattal, hogy mi lehetett volna, ha mégis megpróbálod?

Mit érhettél volna el?

Biztosan mindannyitoknak beugranak példák, amikor valamit túl aggódtál, így vagy nem is lett semmi belőle, vagy beárnyékolta az örömet, jó érzést, sikert az, hogy aggódtál jó lesz-e, meglesz-e, rendben lesz-e minden?

Gondolj pár ilyen példára, és emlékezz, mi miatt aggódtál?

Aztán gondolj arra, hogy hogy oldódott meg a dolog, hogy sikerült véghezvinni, volt-e valami amit le kellett küzdeni, meg kell oldani, esetleg amin túl kellett lépni?

És mi lett azokkal a dolgokkal, amelyek miatt aggódtál? Előjöttek, megtörténtek, és ha igen, hogyan kezelted? Vagy fel sem merültek?

Most így visszanézve érdemes volt aggódnod? Vajon milyen lett volna az eset megélése aggódás nélkül?

És hogy tudnál legközelebb kicsit kevésbé aggódni? Mi kellene hozzá?

Próbáld ki, gyakorold, aztán használd fel minél többször ezt a kis kérdezősködést, amikor készülsz valamire, ami miatt aggódni szoktál!

Sok sikert!

#5. "Ha az ember egyszer eltökéli, hogy csupa jót gondol magáról, akkor nem ismer lehetetlent."

(Robert Merle)

Na de hogy megy ez, hogy lehet ezt csinálni?
Odaállok a tükör elé és elmondom magamnak, hogy milyen szép, okos, ügyes, jó vagyok?

Atyaisten menne ez neked? Sokunknak nem.
Legalábbis így nem, vagy minden ezek közül nem.

Ok akkor nézzünk egy szituációt. Hogy állsz neki általában egy feladatnak, úgy, hogy biztosan megoldod, vagy hogy neked ez úgyse sikerül?

Előbbi? És tényleg megoldod ugye?
Utóbbi? Akkor viszont rendre nem tudod?

Hát így működik ez.

Persze a kérdés nem az, hogy tudsz-e arra gondolni, hogy meg tudod csinálni?!
A kérdés az, hogy tudod elérni, hogy ezt gondold magadról.

Mert ha nincs meg az önbizalmad, akkor csettintésre nem megy, ugye?

Akkor mégis hogy?
Kitartó gyakorlással. Igen, akár a tükör előtt.
Vagy sok, sok töltekezéssel, amit esetleg gyerekkorodban nem kaptál meg, felnőtt korodban pedig már Te magad nem adod, nem tudod megadni magadnak.

Sok-sok sikerélménnyel!

És ha valami sikerül, akkor ön-dicsérettel, vállveregetéssel, vagy csak, hogy odaállsz a tükör elé és azt mondod magadnak:
Ez az ez most megcsináltad, jól csináltad, ügyes voltál!

Ha más nem, magad ura:-)

#6. "Az energiád és a lelkesedésed azután keletkezik, hogy belevágtál valamibe."

(Andrew Matthews)

Miről szól ez? Nekem a motivációról.
Számomra azt mondja, hogy az igazi motiváció akkor érkezik meg, ha már valamit elkezdtem, elindítottam.
Az első sikerélményekből, az eredményekből, a tapasztalatokból és igen még a rosszul sikerült lépésekből, akár a kudarcokból is lehet erőt meríteni a folytatásból.

Mi az, ami viszont sosem fog motiválni?
Ha el sem kezded, ha el sem indulsz, ha maradsz ugyanott és ugyanabban, amiben eddig voltál, amit és ahogy eddig csináltál.
Mert ideig – óráig (napig, hónapig, akár évekig) az elég lehet, de egy idő után belefáradunk, kimerülünk, kiégünk, elegünk lesz.
Ekkor pedig már egyfajta negatív motivációt fogunk érezni, ami sokkal rosszabb, mint a pozitív. Mert ekkor már kényszerből lépünk.
—–
Szóval ne várj tovább, lépj, indulj el és megjön a kedved, a lelkesedésed és az energiád is!

Neked mi lesz az első lépés?

Írd be ide kommentbe, vagy oszd meg az új Én Utam csoportba: https://www.facebook.com/groups/azenutam/

#7. "Minél nagyobb nyomás van rajtam, annál erősebb vagyok. (...) Nagyobb hajó nagyobb vihart kíván."

(José Mourinho)

Ez biztosan egy megosztó idézet!
Mert van aki erre valóban így reagál. Nagyobb nyomás – nagyobb teljesítmény, megerősíti, megacélozz, jobban fókuszál, gyorsabb, vagy éppen ügyesebb.
Másokat viszont megtörhet a túl nagy teher.

Hogyan lehet mégis kihasználni a nyomás, stressz növekedését?
Meg kell találni mi az a pont, az a szint számodra, ami még hajt, ami ösztönöz arra, hogy jobb legyél.
Mert e fölött valószínűleg már romlik, csökken az eredményesség, a lelkesedés.
Ezért érdemes addig feszíteni a húrt, ameddig az neked jó és hasznos.
Persze, tudom, ez nem mindig kivitelezhető. Pláne munkahelyen az elvárások, magánéletben a megfelelés mindenkinek.

De azért próbáld meg megkeresni és ahhoz illeszteni a működésed!

Hogy aztán az a hajó kavarjon ugyan vihart, de csak akkorát, ami abban segít, hogy gyorsabban menj végig az utadon a cél kikötőig.

#8. ."Meg kellett ismernem magam, mert csak biztos alapról mászhatok ki a gödörből. Én pedig eltökéltem, hogy ki akarok jutni a napra!"

(Reményik László)

Vagyis önismeret nélkül nincs fejlődés.

Szeretnél kimászni a gödörből? Ismerd meg az erősségeid, amihez már értesz, amilyen tudással már rendelkezel, ami már megvan benned. Ezeket használhatod fel a kimászáshoz, azaz a továbblépéshez, a probléma megoldásához, a megrekedt élethelyzetből változtatáshoz. Egyszóval a fejlődéshez.

És ez nemcsak abban segít, hogy jobb legyen az életed, de abban is, hogy nőjön az önbizalmad.

Miért? Mert ha felméred, fellistázod, mennyi mindenben vagy jó, hacsak ránézel a listára jobban fogsz bízni önmagadban is!

 

Próbáld ki. Tedd fel a kérdést magadnak: miben vagyok jó, mihez értek, mit értem már el és ahhoz mit használtam?

#9. "Sose tartson vissza semmi legvadabb reményeid, vágyaid és törekvéseid valóra váltásában.

Ne félj a nagyra törő álmoktól s attól, hogy vágyaid sodrát kövesd, vigyenek bármerre is. Nyisd rá szemed a szépségükre; tárd ki elméd varázsukra, s hagyd szívedbe lopózni titkait! Csak álmaid mutathatják meg, ki vagy, mit szeretnél s mit tehetsz meg.”

(Julie Anne Ford)

Először merj szembenézni a vágyaiddal. Fogalmazd meg őket, akár egy relaxációban, meditációban. Rajzold le, képzeld el vizuálisan és vagy írd le, milyen lesz amikor az álmod megtörténik.

Amikor aszerint, úgy és ott élsz, dolgozol, azt csinálod.

Aztán ha ez megvan, nézz szembe a vágyaddal. Fogadd el, értsd meg, barátkozz meg vele. Mert ez a te álmod, nem másé. Fontos, hogy annak is kell érezned.

Aztán ha már a magadénak érzed, akkor kezd el megvalósítani. Hogyan? Lépésről lépésre, tudatosan, tervezetten.

De legfőképpen hidd el, hogy meg tudod csinálni, hiszen te találtad ki és csak az jut eszünkben, amire képesek vagyunk.

A többi már „csak” logisztika, tervezés, megvalósítást.

De a lényeg a kezdet. Merd megálmodni, lásd a vágyad és hidd el, hogy megvalósítható!

#10. ."Sose tartson vissza semmi legvadabb reményeid, vágyaid és törekvéseid valóra váltásában."

“Sose tartson vissza semmi legvadabb reményeid, vágyaid és törekvéseid valóra váltásában. Ne félj a nagyra törő álmoktól s attól, hogy vágyaid sodrát kövesd, vigyenek bármerre is. Nyisd rá szemed a szépségükre; tárd ki elméd varázsukra, s hagyd szívedbe lopózni titkait! Csak álmaid mutathatják meg, ki vagy, mit szeretnél s mit tehetsz meg.”

(Julie Anne Ford)

Először merj szembenézni a vágyaiddal. Fogalmazd meg őket, akár egy relaxációban, meditációban. Rajzold le, képzeld el vizuálisan és vagy írd le, milyen lesz amikor az álmod megtörténik.

Amikor aszerint, úgy és ott élsz, dolgozol, azt csinálod.

Aztán ha ez megvan, nézz szembe a vágyaddal. Fogadd el, értsd meg, barátkozz meg vele. Mert ez a te álmod, nem másé. Fontos, hogy annak is kell érezned.

Aztán ha már a magadénak érzed, akkor kezd el megvalósítani. Hogyan? Lépésről lépésre, tudatosan, tervezetten.

De legfőképpen hidd el, hogy meg tudod csinálni, hiszen te találtad ki és csak az jut eszünkben, amire képesek vagyunk.

A többi már „csak” logisztika, tervezés, megvalósítást.

De a lényeg a kezdet. Merd megálmodni, lásd a vágyad és hidd el, hogy megvalósítható!

#11. ."Az önbizalom átragad. A hiánya szintúgy."

(Vince Lombardi)

Mit szeretnél, rólad mi ragadjon át, az önbizalom megléte, vagy hiánya? És főleg fordítva, mit szeretnél ha másokról rá átragadna? Hiszen azt adjuk, amit kapunk, ebben is:-)

OK, ez így túl egyszerű. Önbizalmat szeretnék, tehát azt hogy rám másokról átragadjon, így nekem is ezt kell sugároznom. De hát mi van, ha nem megy, csak így csettintésre?

Hát próbálkozni kell, megtalálni miből tudsz meríteni, hogyan tudod növelni, mi segít hozzá, milyen helyzetekben van meg a bizalmad magadban? És ha találtál ilyeneket, kezdd el ezekben a helyzetekben sugározni és a többiben talán Te kapod vissza mástól!

Addig meg gyakorlás, változás, fejlődés. Sajna nincs más módja, vagy én legalábbis nem ismerek.:)

#12. "Csak rajtad múlik, hogy minek tartod magad."

(Andrew Matthews)

Miről is szól ez és mi köze az önbizalomhoz?

Azt hiszem arról és az, hogy nagyon gyakran, szinte észre sem vesszük, hogy olyannak tartjuk, látjuk magunkat, amelyinnek mások. Ahogy leírnak minket, ahogy kezelnek és bánnak velünk. Illetve amit és ahogy abból mi leszűrünk. És így egy olyan embernek tartjuk magunkat, amik talán nem is mi vagyunk, legalábbis nem teljesen. Az meg már szinte törvényszerű, hogy ezt az embert, nem is annyira szeretjük, becsüljük, vagyis nincs benne bizalmunk. Ami hova vezet? Kisebb önbizalomhoz!, Hiszen ha nem ismerjük, nem bízunk abba a valakibe, akinek magunkat látjuk, hogy lenne önbizalmunk?

Ellenszere? Ismerd meg önmagad és ne a külső ítéletek alapján határozd és lásd magad! Így nemcsak sokkal inkább harmóniában leszel önmagaddal, de mivel ismered magadat, a hibáidat éppúgy, mint az erősségeidet, így ezekre biztosabban tudsz építkezni.

Eredmény? Nagyobb önbizalom. Még a hibáiddal együtt is.

Szerintem. Próbáld ki, nézz rá magadra, tanulj magadról és a kezdeti sokk után kiviláglik a valódi, szerethető, becsülhető önvalód!

#13. Kitáncolhatsz merészen az élet színpadára, és élhetsz kedved szerint..

“Kitáncolhatsz merészen az élet színpadára, és élhetsz kedved szerint, vagy megülhetsz a fal mentén, megbújva a félelem és kishitűség árnyékában.”

(Oprah Winfrey)

Márpedig Oprah csak tudja miről beszél, hiszen Ő igazán kilépett a színpadra, mivel talkshow-ban szerepel. Sőt Ő maga a talkshow.

Erről az párhuzam jut eszembe, hogy talán a saját életünkben is nekünk kellene lenni a talkshow-nk vezetőjének. Vagyis, hogy mi irányítsuk a beszélgetést. És ezzel az egész életünket.

De ezt csak úgy tudjuk tenni, ha ki merünk lépni a színpadra, a fénybe, a tettek mezejére (vagy éppen a beszédére, érzelmekére, kinek mi megy nehezen).

Vagy maradhatunk a fal mentén, a sötétben, a tömegben, vagyis sodródhatunk, várva, hogy merre repítenek a sors hullámai.

Te melyiket akarod? És mi kellene ahhoz, hogy ki merj lépni? Milyen lenne ott és mi történne? És mi gátol meg benne?

Jó színjátszást, hiszen “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” hogy egy másik híresség idézetével zárjam…

Rajtad múlik, neked mi lesz a szereped!

#14. Az önbizalom hiánya megsemmisítő lehet, és néha nehéz kitekinteni a bennünket körülvevő sötét buborékból."

(Bear Grylls)

Önbizalomhány, hm ismerős ez valakinek? Nekem biztosan. Bár sokan azt mondják nem látszik, azért nekem is ott van az a bizonyos sötét buborékom.

PL. ha előadást kell tartani, ha el kell magamat, a munkámat adni, és igen még akor is amikor pl. meg kell mondanom, mennyibe kerül egy szolgáltatásom…

Miért hívja Grylls, sötét buboréknak, ami meggátol minket abban, hogy higgyünk az önbizalmunknak? Talán azért, mert olyan ez, mint valami sötét szűrős napszemüveg, amitől mindent kicsit sötétebbnek látunk. Mint pl. én, amikor a jól sikerült előadásra úgy tekintek vissza, hogy nem mondtam el jól ezt, kihagytam azt, és nem arra koncentrálok, mit csináltam jól. Ezzel aztán jól letöröm az önbizalmam és legközelebb megint félve állok ki, mert csak a múltkori hibákra emlékszem, a sikerre nem.

Hát ilyen ez a sötét buborék, amiből azért ki lehet ám és érdemes is kitörni! Sok sikert hozzá!

#15. "Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak, amely életünkben bekövetkezhet."

(Louise L. Hay

A fenti mondat talán sokunknak nem újdonság. Mégis miért érdemes időről időre elővenni, elolvasni, felidézni?

Mert elfelejtjük, ha egyáltalán tudtuk valaha.

Mert talán volt már ilyen sikerélményünk, mégis elfelejtettük.

Mert talán valaha hittünk benne, de már elmúlt a sok probléma miatt.

Mert talán csak emlékeztetni kell magunkat néha, hogy bizony mi is befolyásoljuk az életünket.

De hogyan tegyük?

Ilyen egyszerű? Önbizalom és minden pozitív lesz?

Biztosan nem…

DE mindig minden egy lépéssel kezdődik, az élet, hogy járni tanuljunk, hogy kilépjünk a nagy betűsbe, hogy megházasodjunk, és sok-sok más apró lépés, amivel előbbre haladunk az életünkben.

Miért ne lenne az is egy lépés, hogy figyelünk önmagunk megbecsülésére,hogy észreegyük, ha valamit jól csinálunk és ezáltal elismerjük magunkat és építsük önbizalmunkat?

Miért ne lenne elég sok sok ilyen apró lépés egy pozitívabb élethez?

A válasz?

Benned van, és tőled függ:-)

#16. ."Előbb neked kell (...) tisztelned magad, hogy bármi esélyed legyen, hogy más is tiszteljen."

(Daniel Banulescu)

Te tiszteled magad? Máshogy kérdezem, Te miért tiszteled magad? Miért nézel fel magadra, miben tartod magad jónak, jobbnak?

Remélem legalább 4-5 dolog eszedbe jutottJ

Nem? Nahát? Csak nem problémáid vannak az önbizalommal?

Láttam egyszer egy videót, az azt mondta, még a tartásoddal is növelheted az önbizalmadat.

Hát próbáljuk meg ezt a belülről kifelé vezető „utat”, tiszteljük magunkat, legyen belső tartásunk, aztán ha már találtunk, ha bármikor találunk ilyet, akkor mutassuk kifelé is, fejet fel, mellkas (cici) ki, has behúz. Ahogy régen a tesiórán is.

Nem hiszed? Próbáld ki párszor és figyeld hogy érzed magad, és hogy reagál rá a környezeted, hogy kezelnek?

Lehet, hogy meg fogsz lepődni!

#17. "Minden csak szándék kérdése. Ha hiszel benne, hogy varázslat van rajtad, hogy tehetséges, hogy szeretetre méltó, hogy népszerű vagy, akkor az is leszel."

(Brenna Yovanoff)

Hmmm varázslat.

Szeretem ezt a szót, olyan varázslatosJ

Az jut eszembe róla, hogy minden lehetséges, hogy bármit el lehet érni.

Aztán meg az is, hogy olyan varázslat is lehet, ami elhiteti velem, hogy az előzőek nem igazak.

Vajon van varázslat? Ha igen, vajon pozitív és negatív is?

Sokszor elmélkedem a világon, vannak a vallásos hívők, akik abban hisznek, hogy valamiféle Isten teremtette világunkat és vannak a tudományban hívők, akik inkább abban, hogy a biológia, a kiválasztódás eredménye a mai környezetünk, életünk.

Szerintem bármelyikben is hiszünk, egy biztos, varázslatos, ahogy ez az egész létrejött és működik, ahogy össze van rakva.

És ha ebben tudunk hinni, hogy ez varázslatos, akkor vajon abban miért nem, hogy mi magunk is azok vagyunk? Igazi varázslattal, vagy anélkül.

Mert a varázslat belülről jön, és önbizalomnak hívják. Csak hinni kell ebben is, vagyis magunkban!

#18. "Ha nem látod magadat nyertesként, akkor nem tudsz úgy teljesíteni, mint egy győztes."

(Zig Ziglar)

Egy újabb érdekes szó.

Nyertes.

Elsőre mi jut eszedbe? Az a nyertes, aki elsőként végez valamilyen versenyen.

Na de ki a nyertes az életben? Aki mindig mindenben a legjobb, az első az iskolában, a sport versenyen, a munkahelyi teljesítésben?

Vagy az a háziasszony, akinek a legjobban ragyog a lakása, akinek a legszebben berendezett?

Esetleg az az apa, aki a legtöbb időt tölti a gyerekeivel? Vagy aki a legjobb játékokat játssza velük?

Vagy inkább az, aki a legmenőbb helyekre megy és viszi a családot nyaralni, vagy akinek a legújabb kocsija, telefonja, órája, stb-je van?

Vagy aki a legnehezebb élethelyzetből, elválásból, gyászból, balesetből, betegségből, anyagi csődből, munkanélküliségből feláll és újrakezdi és felépíti magát, egy életet újra?

Neked ki a nyertes és mikor tudsz magadra győztesként nézni, ha a fentiek közül miben vagy jó, vagy jobb?

Ha ezt megtalálod, akkor már tudod, hogy keresd magadban a nyertest, akinek sikerülni is fog, amit elterveztél!

Keresd meg és csak figyelj rá!

Az idézeket forrása: http://pozitivnap.hu/inspiralo/30-ok-az-onbizalomra

2011-ben tanultam először Coachingot, majd 2015-ben hozzá a mediációt, 2016-tól pedig többféle pszichológiai irányzatot is tanulok. Emellett hosszú évek óta járom a spirituális utat, tanultam asztrológiát és különböző gyógyító módszereket.

Célom a Megoldásműhellyel és az Én Utam anyagokkal, hogy mások számára is megmutassam azt az utat, amelyet én már járok és hogy segítségemmel eljussatok egy jobb és nyugodtabb élethez.

A cikk szerzője: Szikora Emese
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó blog bejegyzések: