Rendhagyó anyák napi

Figyelem, az alábbiakban nem a néha csöpögős, kedveskedő mi mindent köszönhetünk édesanyánknak bejegyzés következik, hanem annál kicsit mélyebb, elgondolkodtatóbb.

De továbbra is az, hogy mit köszönhetünk nekik (kicsit pszichológiai szemmel is nézve):

  • hát először is az életünket (persze ha spirituálisan nézzük, akkor így is úgy is megszületett volna a lelkünk ha meg akar, akár máshoz, de mi ezt az anyát választottuk), és ez az anya vállalta, hogy megszül minket és tök mindegy hogy nevelt, esetleg nem nevelt minket, akkor is Ő szült meg.

  • aztán neki köszönhetjük ha minden igaz, hogy az első pár hónapot túléljük, hiszen enni kapunk (vagy szoptatásból, vagy táppal, de akkor is enni, vigyáz ránk (pl. hogy ne essünk le), végül pedig tisztába tesz (ami pedig a komfortunkat segíti elő)

Talán sokan nem is tudják (én sem tudtam), hogy ezekben az első hónapok mennyire meg tudják határozni a későbbi életünk minőségét.

Hogyha a fenti tényleg nem összetett dolgot megkapjuk az édesanyánktól, akkor nagy esély van rá, hogy lelkileg, szellemileg egészséges felnőttek leszünk. Persze tudom, hogy ez sokszor nehéz,hogy vannak nehezítő tényezők, családok, környezet, háború, stb.

De azért a legtöbb anyának ez elég jól sikerül:-)

  • meg kell még említeni, hogy az első időszakban gyakran ölel magához az édesanyánk (akár szoptatáskor, etetéskor, akár ha sírunk, vagy nem tudunk elaludni)

Aminek szintén óriási szerepe van abban, hogy kialakuljon a bizalmunk önmagunkkal és majd a világ többi részével szemben, tárgyakkal, eseményekkel, emberekkel.

  • és ott van még az, hogy legtöbbször az anyukánk az, akitől az első szavakat halljuk, sőt sokszor halljuk azokat a kedveskedő, vagy akárcsak alapvető fogalmakat leíró szavakat, amelyek aztán hosszabb távon a beszédünk kifejlődéséhez segítenek.

Voltak olyan kutatások, esetek, amikor egy kisbaba, vagy csecsemőhöz alig szóltak, netán valamiféle fogságban volt, és alig vagy egyáltalán nem tanult meg beszélni, összetettebben gondolkodni, amit később már alig lehet behozni.

  • plusz még azt is édesanyánktól tanuljuk meg, mivel egyszerűen látjuk és leutánozzuk, hogyan kell nevetni, szomorúnak lenni, egyszóval érzéseket megélni

Enélkül pedig nem is tudnánk igazán emberek lenni, hiszen emberi kapcsolatainkban, életeseményeinkben  annyiféle érzelmet élhetünk és élünk át, amely nélkül sokkal sivárabb lenne az élet.

  • és végül, de nem utolsó sorban (plusz még persze növekedésünk során ezeken felül is egy csomó dolgot), az anyánk segít abban, hogy kialakulj bennünk az, hogy meg tudjuk küzdeni azért, amire szükségünk van, amire vágyunk, amit szeretnénk

És hogy ezt hogy éri el anyukánk?

Hát úgy, ha nem ad mindent azonnal, és pont úgy meg, ahogy akarjuk.

PL. kicsit később etet meg, valami rendszert visz a napunkba, vagy nem adja oda rögtön, amit akarok, játékot, tárgyakat. Mert ha várnom kell egy kicsit, akár sírnom, szenvedem egy icipicit, ha oda kell másznom, ha kérnem kell, akkor megtanulok küzdeni valamiért, megtanulom, hogy nem repül a sült galamb a számba.

Amit talán nem kell részletezni, hogy miért olyan fontos a felnőtt életben…

És ez még csak a legalapvetőbb a fejlődésünk elején az édesanyánktól kapott, tanult, nyert képességek, fontos tényezők listája.

Még sok mindent le lehetne írni, amely már a pszichológia mélyebb tudását feltételezi.

De a lényeg, hogy persze nem minden anyuka tudja ezt tökéletesen csinálni, hiszen (elvileg…) minden anya volt valamikor első anyuka. És hiába olvasott róla, hiába monda el a nagymama mit hogy csináljon, akkor is csak át kellett először élni hogy tud működni az az első pár hónap.

Az anyák a legtöbb esetben jót akarnak a gyermeküknek, hiszen várták, szeretik. Úgy szoktam mondani, az akkori tudásuk szerinti lehető legjobb módot választották. Lehet, hogy később kicsit máshogy csinálták volna, okosabbak, bölcsebbek voltak már, de akkor ez volt a legjobb választásuk.

Ezért legyünk hálásak neki, akkor is, ha azóta tudjuk, hogy esetleg túl sokat adott, elkényeztetett, vagy hamar beadott a bölcsibe, pedig még kellett volna vele lennem.

Mert ha olvasod ezt a cikket, akkor egy pár dolgod biztos megvan és rendbe van:

  • élsz, van ételed, italod, ruhád, fedél a fejed fölött, és valószínűleg még interneted és mobiltelefonod is….

Olyan nagy baj akkor azért nem lehet veled, olyan rosszul biztosan nem csinálta az édesanyád…

És ha már végigolvastál és egy kicsit is egyetértesz, akkor idén ne csak nyomd a kezébe édesanyádnak azt a pár szál virágot (ha még tudod), hanem köszönd meg neki a fentieket, vagy azok közül bármelyiket. Vagy csak azt, hogy VAN NEKED!

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT MINDEN LEENDŐ, VOLT, ÉS MOSTANI ÉDESANYÁNAK!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük