Tudatos pihenés

2. rész

A tervezés után pedig nézzük meg, hogy ha sikerült elutazni valahova, vagy csak szimplán, a szabadság alatt hogyan pihenjünk, kapcsolódjunk ki tudatosan:

Erre is meglepően egyszerű a válasz, amit annál nehezebb betartani.

Engedjük el magunkat,
ne ragaszkodjunk az ütemezéshez és a tervekhez,
hanem próbáljuk meg élvezni az életet, az utazást, a pihenést.

Ez egy városlátogatásnál jelentheti azt, hogy ne az legyen a legfontosabb, hogy mindent lássunk, mindenhova odaérjünk, mert ha agyon hajszoljuk magunkat, akkor úgysem tudjuk élvezni a szépséget és a látnivalókat.

Ha pedig túl sok mindent akarunk bezsúfolni néhány napba, nemcsak elfáradunk, de meg is telünk élményekkel és hiába látjuk az izgalmas kiállítást, kastélyt, várost, már nem tudjuk befogadni, nem köt le, vagy nem fogunk rá emlékezni.

Higgyétek el saját tapasztalatból beszélek, többször elkövettem azt a hibát, hogy a mennyiségre törekedtem s vagy hullafáradtak lettünk a nyaralás végére, vagy pár hét múlva azt sem tudtam mi után mit néztünk meg.

Helyette menjünk annyi helyre és nézzük meg annyi látnivalót, amennyi jólesik, amit kényelmesen körbejárunk, amitől nem durran be a lábunk, nem kapunk hőgutát, vagy napszúrást és amire boldogan emlékszünk vissza, milyen szép és jó is volt.

Aztán az is nagyon fontos, hogy akár pl. egy városnézés közepette, akár egy parkban, természeti helyen, épületben, hagyjunk magunknak időt arra, hogy kicsit csak bolyongjunk, kicsit bámészkodjunk, érezzük át a hely szellemét, az illatokat, színeket, lássuk meg az apróságokat, figyeljük meg az embereket, kóstoljuk meg a helyi ételeket, menjünk el egy piacra akár.

Keressünk egy kisvendéglőt, ahol a helyiek esznek, próbáljuk ki mi is helyi ételt, az sem baj, ha nem is értjük mi van az étlapon, nem hiszem, hogy bármit választunk is ehetetlen lesz. És lassan, nyugodtan együnk, élvezzük az ízeket, most igazán nem kell rohanni sehova.

És ha elfáradtunk, csak üljünk le egy padra, vagy bárhová, ahol lehet, hagyjunk magunknak időt a testi és szellemi regenerálódásra is.

Hasznos és nagyon pihentető akár ilyenkor egy gyors becsekkolás magunkba.

Egy-két éve már mi is így csináljuk, még mindig elég sokat megyünk azért, de „szigorúan” beülünk egy – egy üdítőre, kávéra naponta többször. Vagy csak veszünk egy hideg ásványvizet egy utcai árustól és egy kőkerítésre ülve megisszuk, miközben épp valami műemlékben gyönyörködünk.

Vicces, de az egyik legutóbbi utunkról, szinte jobban fel tudom idézni a kis kávézókat, kiülős helyek hangulatát, mint a látnivalók egy részét. Mert ott tudtam igazán lelassulni, ott néztem körül igazán, ott vettem észre mi van körülöttem.

Ha pedig tenger, vagy vízpart a cél, ott is lehet élvezni a pillanatot, akár a parton heverve, akár a vízben.

Íme pár apró kis gyakorlat, amivel még jobban el lehet mélyíteni a tudatos jelenlétet:

A vízben lebegve érezzétek, ahogy a víz nyaldossa a bőrötöket, érzékeljétek, hogy milyen hőmérséklete, hogy milyen érzés, ahogy a bőrötökhöz ér a víz.

Milyen bemenni a vízbe és milyen kijönni.

Milyen, ahogy lepereg rólatok a víz, hűvös érzés, amikor már kint vagytok, vagy kellemesen meleg?

Ha tengerparton vagytok, akkor figyeljétek meg, milyen a sós víz érzete, akár íze és ha kijöttök milyen a nyoma a bőrön?

A homokba, vagy füvön fekve milyen annak tapintása, milyen ha belefekszetek törölköző, pléd nélkül?

Szétnézni se felejtsetek el, feledkezzetek bele a víz és ég kékjébe, nézzétek a felhőket, a partot, ahogy a vízzel találkozik. Hallgassátok a hullámzást, ha vannak, akkor a madarak hangját, de vegyétek észre  az emberi hangokat is.

És mindezek után csináljatok egy gyors összegzést magatokba. Mi az amit „hazavisztek”, mire fogtok legjobban emlékezni? A látványra, az ízekre, a hangokra, az illatokra?

Mi lesz az amire a téli latyakos, hideg időben visszagondolva újra feltöltődik a szíved a nyaralás melegével?

Jó nyaralást mindenkinek, akár elutazik, akár nem. Mert nyaralni mindenhol lehet!

ui: ha nem olvastad volna ITT az 1. rész

A cikk szerzője: Szikora Emese

2011-ben tanultam először Coachingot, majd 2015-ben hozzá a mediációt, 2016-tól pedig többféle pszichológiai irányzatot is tanulok. Emellett hosszú évek óta járom a spirituális utat, tanultam asztrológiát és különböző gyógyító módszereket.

Célom a Megoldásműhellyel és az Én Utam anyagokkal, hogy mások számára is megmutassam azt az utat, amelyet én már járok és hogy segítségemmel eljussatok egy jobb és nyugodtabb élethez.

A cikk szerzője: Szikora Emese
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó blog bejegyzések: