Tudatosan a változásban

avagy hogyan nézz az életedben történő eseményekre, változásokra tudatosabban

Egy kis virtuális, vagy gondolatainkban zajló utazásra hívlak, ahol először a múltba, majd a jövőbe kormányozzuk a hajónkat. A hajónkat, ami most kivételesen nem valamelyik földi álló vagy folyóvizünkben, hanem az idő tengerén úszik.

Ehhez először is képzeljük el gondolatban hogy néz ki a hajónk.  Ha megvan, amikor azt kérem a cikk további részeiben, hogy emlékezz vissza, vagy képzelj el valamit a jövőben, mindig indulj a hajódról. Könnyebb úgy elindítani a gondolatainkat, képzeletünket.

Néhány kép inspirációnak:

Mi történt a múltban

Ma november 20-a van, ez azt jelenti, hogy 41 nap van hátra az idei évből. Aztán elkezdődik egy következő, a 2018-as.

De előtte már ki – ki életkorától függően 10, 20, 30, 40, 50, vagy akár 60-80 évet is leélt már. És szintén a korunk és életmódunk, sorsunk, lehetőségeink szerint arányosan ugyanígy 10-80 év van hátra.

Ha visszagondolsz először az idei évre, majd az előzőre, azután az utolsó 5-re, 10-re mit látsz, merre járt a hajód, milyen kitérőket tett, hol vágott le az előre kigondold útvonalból? Hol küzdött meg az elemekkel, hol siklott simán a vízen, mikor érezted úgy, hogy jó irányba haladsz, mikor úgy, hogy nem?

Volt-e olyan eset, amikor akaratod ellenére, vagy nem tervszerűen ki kellett kötnöd, megállnod, vagy akár szint „hajótörést” szenvedtél? Volt-e egyáltalán említésre méltó esemény az elmúlt években, vagy csak hajózgattál? Elvoltál mint hal, akarom mondani hajó a vízben?

Ha mégis voltak izgalmak, változtál-e a kalandok hatására, máshogy kormányoztad-e életed hajóját? Vagy minden ment tovább ugyanúgy?

Ha máshogy csináltad, vajon mi lett más és mi alapján változtattál? Mit tanultál a viharokból és hogyan gondoltad át?

És még kérdezhetnék kb. 100-at, de ez egy jó ízelítő volt. Ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak, és válaszold meg, legjobb, ha le is írod.

Változás?

Mit eredményezhet ez? Megláthatod mi VÁLTOZOTT. És emelett azt is, hogy ami változott, az mi alapján. Vagyis hogy működsz Te a változásban, Te működteted a változást? Vagy a változás működtet, vagyis sodor Téged? Mindez pedig megmutatja, mennyire vagy tudatos. Tudatos az életedben és tudatos az életedben végbemenő változásokban.

Te irányítasz, te változtatsz, vagy téged irányítanak az események? Rugalmasan állsz az új kihívásokhoz, dolgokhoz, alakulsz a szélben, mint a vitorla, vagy ellenállsz, mint a hajó árbóc?

Nem nehéz megmondani melyik a kevésbé fájdalmas. Biztosan nem a merev, hajlíthatatlan árboc ugye (és most mindegy, hogy keskeny és emiatt kicsi az ellenállása, tudod mire gondolok)?

Márpedig minden változik, megállíthatatlanul. A környezetünk (lásd a 21. század technikai vívmányai), a kultúra (pl. a közösségi platformok), a munkánk (a cégek felépítése, működése), a családunk (felnövünk, megházasodunk, elválunk, szinglik vagyunk, együtt élünk, gyerekeink lesznek, felnőnek, családtagok meghalnak), a városunk, országunk (talán elköltözünk máshova, külföldre, panelből kertes házba, vidékről városba).

Aztán persze mindezzel együtt mi magunk is, ha akarjuk, ha nem. Ha ellenállunk, ha nem. A sok tapasztalat hatására, legyen az jó, vagy rossz, máshogy állunk a dolgokhoz, változik, hogy mit szeretünk, mit nem, legyen az kaja, program, zene, szín, stílus, nyüzsgés vagy nyugalom. Talán észre sem vesszük, de másik leszünk.

Tudatosság?

De mi is ez és hogy jön ide? A tudatosság számomra az, amikor minél valóság hűbben észlelem a körülöttem lévő világot ugyanúgy, mint azt, amit az kivált belőlem. Azért írom, hogy minél valóság hűbben, mert tökéletesen a valóságot sosem tudjuk értelmezni. Hiszen elmével, gondolatokkal, lélekkel, érzésekkel megáldott emberek vagyunk. Ahányan, annyi félék. Ennek megfelelően nem tudunk egy történést 100%-ban ugyanúgy észlelni.

Még a színeket sem ugyanúgy látjuk. Hát még azt, hogy egy szituációban ki mit gondolt, érzett, kire hogy hatott? Sokszor még azt sem, ránk hogyan.

Miért? Mert nem tanították meg. Mert senki nem mondta, hogy ez fontos. Mert csak azt tanították meg mit kell csinálni, esetleg azt hogy hogyan, de hogy mit és hogy kell közben magadban érezni, gondolni, azt nem. Vagyis, hogy mi az egészséges, ha közben gondolod, vagy érzed.

Ráadásul gyakran mi magunk sem akartunk szembenézni, mi játszódik le bennünk valami hatására. Hiszen sokkal könnyebb a másikat, a tárgyakat, a környezetünket, a világot hibáztatni. Sokkal fájdalmasabb ha magunkba kell nézni, hogy mit is találunk ott, miért tettünk, mondtunk valamit és az hogyan hatott ránk, másra?

A tudatosság első szintje, amikor ezeket már meg tudjuk tenni. Amikor átgondoljuk mi is történt valójában. Először a vita, kellemetlen szituáció után, de akár a sikeres eseteknél is. Majd gyakorlás után a konfliktus közben, így esetleg már mást teszünk, mondunk, mint amit átgondolatlanul, csípőből, megszokásból szoktunk. Végül pedig már az esemény előtt átgondolva és úgy nekiállva a mondandónak, viselkedésnek.

Egyszerűen hangzik? Hát nem az. Kitartó, hosszan tartó gyakorlás eredményével válhatunk csak tudatossá, és gyakran még ez sem elég. Kell egy külső nézőpont, aki akár a kihelyezett belső hangunk visszatükrözi azt is, amiről nem tudunk tudomást venni.

Változás tudatosan!

És ha már észleljük a változást, és valamilyen szinten tudatosan is éljük az életünket, akkor jutunk el addig a szintig, hogy tudatosan várjuk, alakítjuk a változást. Vagyis mi fogjuk a hajónk kormányát.

Vagy az eddigi tetteink alapján tudatosan készülünk arra, ami jönni fog, mert felismertük, hogy amit eddig csináltunk, az hova vezet. Hogy azt is tudjuk, ha valamivel nem foglalkoztunk, valamilyen kihívással nem néztünk szembe, akkor nem mi fogunk irányítani, hanem mások, az élet, a sors fog minket. De elfogadjuk, mert tudjuk, hogy ezt most így tudtuk csak.  Ha nem néztük meg hol lesz vihar és belehajózunk, akkor tudjuk, hogy át kell vészelnünk azt, átcsapnak felettünk a hullámok, lehet, hogy a rakomány egy részét elsodorja a víz, de ha végig ott állunk a taton és fogjuk a kormányt, akkor kijutunk a viharból.

És nem panaszkodunk a sorsa, a világra, a vezetőnkre, a párunkra, szüleinkre. Mert tudatosítottuk magunkba, hogy tőlünk függ:

Változtatunk, vagy megváltoztattatunk.

 

Ez alapján tudatos jövő?

Viszont ha mi változtatunk, akkor a jövőt is mi irányítjuk. Mert a jövőt nem tegnap, nem holnap, hanem ma határozzuk meg. És az annyira lesz olyan jövő, amire vágyunk, amennyire tudatosan irányítjuk és tesszük a dolgunkat. Nap, mint nap.

ui: persze az sem árt, ha tudjuk hol akarunk végül kikötni… De ez már egy másik „mese”, erről szólt már egy korábbi írásom is:-)

A cikk szerzője: Szikora Emese

2011-ben tanultam először Coachingot, majd 2015-ben hozzá a mediációt, 2016-tól pedig többféle pszichológiai irányzatot is tanulok. Emellett hosszú évek óta járom a spirituális utat, tanultam asztrológiát és különböző gyógyító módszereket.

Célom a Megoldásműhellyel és az Én Utam anyagokkal, hogy mások számára is megmutassam azt az utat, amelyet én már járok és hogy segítségemmel eljussatok egy jobb és nyugodtabb élethez.

A cikk szerzője: Szikora Emese
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó blog bejegyzések: